Kihúzza lélegzetem

Körbeveszik kis házamat
Nagy viharnak hullámai
Nagy viharnak villámai
Nincsen nyugtom tőlük.

éjjel

Ihletett perceimben meglepődöm azon,
hogy az emberek köröttem hús-vér lények
és nem a képzeletem szülöttei.

balaton?

A naptej és a párolgó gumi illata gyönyörű gyerekkoromat juttatja eszembe.

Eső után

Tobzódnak a csigák a kertben
Az egyik száraz levelet majszol

Salvador

Mondják, az ember töltsön néha kis időt növények társaságában.
Ma teregettem és megértettem, Dalí miért szerette, ha rászállnak a legyek.
Ezután elfogott a vágy, hogy leveleket növesszek.

fourteen forty-five

Norvég nyár van
Állok a norvég nyárban
A pucér napfény
Csillog a hemákon.

Tegnapelőtt, egy másik álomban

Három lányom, gyerek még mind,
A sziklakertben fenyőfát játszanak és hajlonganak a széllel.
Fúj a szél és beborul, villámlik az égbolt,
Felsikoltanak a gyönyörtől, ahogy elrohan felettünk a tölcsér.

rög-elme

Úgy volt, hogy végem, de bámulatos felehold néz
És rémes a hazaút de a végén beborít balzsam
Balzsamos hajnali négy.

Meggyfák sugároznak

Ülök a tiszta, száraz napon
Tisztán, szárazon
Az új Radioheadet hallgatom.

Tudom, hogy ez mind hülyeség, de...

Táplálkoznak
A gerlék a kertünkben
Esik

A néma éj emléke rendre int

Hófehér kamásliban
Settegve kunkorodom
Habsubás bajadér vigyáz

Uno

Március elseje van és ezúton bekérem a Jó idő című számot, tartson mikulásig.
Cortázart olvasok és rendkívül örülök annak, hogy nem vagyok Cortázar. Mert úgy érzem, voltam már, de kigyógyultam belőle, írom ezt most elégedetten. Álomszerű és hihetetlen volt, amikor két bekezdés között a villamoson megjelent legkedvesebb cimboráim közül kettő. Röviden csacsogtunk, majd visszamerültem a könyv alternatív valóságába.
Ma tanultam valamit az életről a pókeren keresztül.

ma

Meglestem a napot
Amint fák között sündörgött
Keltében

them nineties

Ma teljesen maga alá temet a kilencvenes évek. Csak azt sajnálom, hogy az elejéről lemaradtam. Aztán később az iskolában sikk volt megemlékezni Kurt haláláról, pedig mennyire gumirokker volt majdnem mindenki kétezer felé. A haveromtól lenyúlt Californication-kazetta, amit minden nap meghallgattam törökországban, vagy kilencvenhéttől kezdve a wayne's world és a különféle queen és prince, majd metallica és nirvana-albumok a walkman és a bumszli sony fülhallgató segítségével az iskolából hazaúton. A popdalokat most elfelejtem, pedig imádtam őket titokban. Olyanokra gondolok, mint Jennifer Paige, de csitt.

Hajrá!

El akarok menni a Maldív-szigetekre halat pucolni. Ma éjfélkor támadt ez az ötletem. Néha vannak ilyen ötleteim és mindig meglep, hogy máskor nincsenek ilyen ötleteim. Pedig nagyon jó érzés. Rendkívűl liberatív. Csak azért írtam ezt le így, mert jól hangzik. Az idegen szavakkal nem cimborálok, ha nem kell.
Van-e összefüggés ez, és a között, hogy pár napja megbékéltem a ténnyel, hogy tél van? Kifejezetten kezdem élvezni. De két napja még norvégiába akartam menni. Bipoláris vagyok.