Meggyfák sugároznak

Ülök a tiszta, száraz napon
Tisztán, szárazon
Az új Radioheadet hallgatom.

Tudom, hogy ez mind hülyeség, de...

Táplálkoznak
A gerlék a kertünkben
Esik

A néma éj emléke rendre int

Hófehér kamásliban
Settegve kunkorodom
Habsubás bajadér vigyáz

Uno

Március elseje van és ezúton bekérem a Jó idő című számot, tartson mikulásig.
Cortázart olvasok és rendkívül örülök annak, hogy nem vagyok Cortázar. Mert úgy érzem, voltam már, de kigyógyultam belőle, írom ezt most elégedetten. Álomszerű és hihetetlen volt, amikor két bekezdés között a villamoson megjelent legkedvesebb cimboráim közül kettő. Röviden csacsogtunk, majd visszamerültem a könyv alternatív valóságába.
Ma tanultam valamit az életről a pókeren keresztül.

ma

Meglestem a napot
Amint fák között sündörgött
Keltében

them nineties

Ma teljesen maga alá temet a kilencvenes évek. Csak azt sajnálom, hogy az elejéről lemaradtam. Aztán később az iskolában sikk volt megemlékezni Kurt haláláról, pedig mennyire gumirokker volt majdnem mindenki kétezer felé. A haveromtól lenyúlt Californication-kazetta, amit minden nap meghallgattam törökországban, vagy kilencvenhéttől kezdve a wayne's world és a különféle queen és prince, majd metallica és nirvana-albumok a walkman és a bumszli sony fülhallgató segítségével az iskolából hazaúton. A popdalokat most elfelejtem, pedig imádtam őket titokban. Olyanokra gondolok, mint Jennifer Paige, de csitt.

Hajrá!

El akarok menni a Maldív-szigetekre halat pucolni. Ma éjfélkor támadt ez az ötletem. Néha vannak ilyen ötleteim és mindig meglep, hogy máskor nincsenek ilyen ötleteim. Pedig nagyon jó érzés. Rendkívűl liberatív. Csak azért írtam ezt le így, mert jól hangzik. Az idegen szavakkal nem cimborálok, ha nem kell.
Van-e összefüggés ez, és a között, hogy pár napja megbékéltem a ténnyel, hogy tél van? Kifejezetten kezdem élvezni. De két napja még norvégiába akartam menni. Bipoláris vagyok.