Közel a vég

Kicsit megkavarta a napom
Hogy negyed nyolctól fél kilencig
Hullapózban feküdtem az ágyamon


Az ok nem restség vagy letargia
Hanem becsípődött energia
Melyet kígyó-gerincem szelvényein
Hangyalépésben haladva
Kinyomozni igyekszem

A takaró alá beszúrkál a hideg
És ez, akárhogy izgek, nem változik
Hogyan fogok így délig pupókálni
Múmiaként kikelni
a fogason egy órát álmodozni
majd felvenni ugyanazt, mint tegnap
Gyerünk
Ne magyarázd a szinterezést a serdülőknek
Kelj fel és csinálj reggelire sült krumplit
Mint minden normális ember.

Markuszmiller, kerékpár
Széchenyi egy levéltár
szembemenni forgalommal
emberekkel, Oktogonnal
lenelépj, mert Józsikám
jönazautó Tokaji Furmint
Megállok egy kifújásra
Dudálva megáll egy dáma
baja van a rendszerrel
de rendet tennem nem kell, mert
Nem velem perel
Nem nekem terel
Nem érdekem beleszólni
Pesten így megy, ez a módi
Inkább fordulok flamózni
Flamingókat balra hányni
Álmos borba bugyborogni
Burkolt segélyt kiáltani
Teleporttal hazamenni
Tele hassal bekómálni
Másnap úgy ébredni
Mint egy amőba
Ha csak leszek ma
Már az is több
Mint amit nyuszi
Legvadabb álmaiban
Elképzel

Mit csinál a nyuszi tök egyedül egy étteremben, bezárva egy ketrecbe? Megvakarja a fülét.

Egy A-, egy B-listás, és egy strandpapucsos színésszel olasz utcácskában opálos vörösbor és macskahúgy felett arról értekezni, hogy az ember állat, az állat ember, és a mai világban, bár megváltás lenne, de a morál nem nyer.

Megtartom a formát és a tartalmat
Mint Norman Bates
Vagy a néni, aki csak fornettis zacskókat gyűjt
Vagy a süni, aki megnyalogatja halott feleségét az út közepén.

Éjjel fél három, hét fok.

Csak én, a Hold és a szomszéd titokzatos harmadik emeleti lakója vagyunk ébren. Kifújt cigarettafüstöm egybeolvad a mindent betöltő köddel.