Kevéssel dél után nekiálltam a gitársmirglizés utolsó fázisának. Ekkor még nem tudtam, hogy ez lesz a vége, de minden jel szerint borzasztó ügyes vagyok. Illik is, mert egy hete ezzel szórakoztatom magam.
Megtanultam, hogy csak zenére szabad dolgozni. Ha nem hallgatok semmit, elkezdek valami nagyon ótvar régi slágert vagy népdalokat dúdolni. Ez a szabály majdnem megkerülhetetlen. Fűnyírás szintén halálos. Egyetlen esély a megváltásra, ha dzsessznótákat dudorászom.
Tehát ott tartok, hogy cigiszünetet tartok mert fáj az alkarom, és közben pókokat számolok a ház körül. Elterjedtek a keresztesek. Próbáltam geneológiai kutatásba bonyolódni az egyedek potrohán található mintázat alapján, de nem ment. Erre megláttam a show-műsort, egy szerelmi aktust Pókné II. Etelka harmadik rubrikájában. Valójában csak az előjátékot bírtam végigülni, mert az is félórás volt és már eldúdoltam a Vagarosa összes refrénjét; félő volt, hogy belekezdek valami általános iskolában bevésődött förtelembe.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése