Nature Boy

Ma hatszázhúsz lépés után egy fuzzbox-szal a seggemben megálltam a fa alatt, ami éjszaka ledobta az összes levelét. Állok a csikorgó hidegben az orion csillagkép alatt a zöld szőnyegen és esnek rám a levelek, percenkénti tizes sebességgel. Egész nap ezt dúdolom, de most csendben vagyok és csak figyelek. Hoztam magammal egy ágat, de minek?

A Szem

Villogó neonreklámot találtam a szememben a szilvás kalács és a püspökkenyér között. Mostanra az életemet egy pesti bérházzá változtatta. Viszont kibújt az avokádó tegnapelőtt!

Lesz fa, évek kérdése és tömegtermelés. NK City a jövő évtized végére avokádónagyhatalom lesz! Tejben-vajban fogunk fürödni és miniállammá avanzsálunk.

Megvalósítjuk az antik demokráciát és úgy általában mindent átveszünk a görögöktől. Olajbogyót és a hedonizmust mindenképp.

Na mostanra tűnt el a neoncső a jobb szememből. Idegi kimerültség lehet, bár nem sok stressz ér mostanában.

Egyszer majdnem írtam egy kisesszét a prakker anatómiájáról (ez lett volna a címe) de rájöttem, hogy halandzsa és csak annyit mondok: kosarazni jó!

Békesség.

Ismerni

A gitárom olyan szép lett, hogy néha csak ülök és csodálom. Hát még a hangja! De kezdek rájönni, mi a különbség új és kevésbé új húr között.

Más téma, hogy a mai apokaliptikus hidegben újra értelmet nyer az axióma, hogy az ember krízishelyzetben ismeri meg igazi valóját. Eddig rettegtem ettől a szembesítéstől, de ezek a helyzetek a legjobbak arra, hogy csak ámuljak az élet szépségén.

Ma valami miatt sok szerencsétlen dolog történt velem. Kiutaztam a trolival a Csáktornya Parkba például. De ez egy ilyen nap. Jó is, rossz is. Valami égitest valami másik égitesttel valami világi mulatságba keveredett.

Tangó

Ma reggel hajszolt benyomást keltek, talán azért, mert egy léggyel háltam az este. Nem élte túl. Neki is álltam egyből a tegnap elrontott, vagy inkább hiányosan összetákolt tejberizs kijavításának. Olyan ez, mint az earl's court-i tandori hal és rósejbnije. Csak a fűszer és semmi Zen.

A tangólecke zenéje olyan jó, hogy kedvem támad szopránszaxofonon játszani a nagykovácsi réten csillagos éjen.

Ma -ha levetkőzöm a ziláltságom- összerakom a gitár elektronikáját. Minden kelléket levadásztam. Gond már csak a testtel van, sokat kérnek az olajért, amivel be kívánom vonni. Talán megyek és lopok egyet.

Kék

A tejeskocsi a Cessnákkal felesel, a kutyák ugatnak. A szomszéd rokonlátogat, mindenki más az utakon vasárnapi vezet. Ma nagy muri lesz, zoknikat fogok párosítani, kenyeret fogok dögönyözni és kacsát fogok enni. Ma semmi okosat nem hallottam a rádióban, csak azt, hogy a Tövisházi Ambrus sem hibátlan és hogy a Puzsér émelyítő. Van egy kolleginája, aki megmenti a műsort. Legszívesebben egész délután egy kanapén bugyborékolnék, de a délután elmúlt és én kordnadrágot vettem.

Hideg

Az ég alja aranyban ünnepli, hogy sikerült hazaérnem, én pirított tigriskenyérrel, zöldborsos marhasonkával és friss bazsalikommal. A hazaúton az ellenséges körülmények közepette és egészen bizonyos, hogy azok közreműködésével megtaláltam a Zent és megtaláltam a körzet rezidens kutyáját.

A világ többi része Bethlennel, Tokody Ilonával és gyomorforgató minőségű reklámokkal fogad.

Ettől látszólag függetlenül, egy perce kimondtam azt a mondatot, hogy 'fogalmam sincs, hol vagyok'.

Manapság

Tegnap csak kódorogtam egész nap, ami nem feltétlenül rossz. Az éjjel halálról és szertelenségről álmodtam. Nincs tej a teámban, nincs nap az égen se. A minap beszélgettem két skizofrén kidobóemberrel a trolin. Azt mondták, jó gyerek vagyok. Sokat gondolkoztam rajta egy időben, miért nem késeltek még meg soha. Alkalom lett volna rá. Manapság nem gondolok erre. Eddig azt hittem, a reggeli órákban az ember beszédképtelen, de talán a déli tizenkettő nem számít reggelnek, bármikor ébredsz is fel. Mostanság ha épp nem valamiféle delíriumban vigyorgok, kapcsolási rajzokról fantáziálok.