Ma hatszázhúsz lépés után egy fuzzbox-szal a seggemben megálltam a fa alatt, ami éjszaka ledobta az összes levelét. Állok a csikorgó hidegben az orion csillagkép alatt a zöld szőnyegen és esnek rám a levelek, percenkénti tizes sebességgel. Egész nap
ezt dúdolom, de most csendben vagyok és csak figyelek. Hoztam magammal egy ágat, de minek?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése