2010. november 9., kedd

Nehéz, üdvözítő.

Ma reggel korábban kellett kelnem, mint az optimális, de ebből is loptam húsz percet félálomban, mert azt olvastam (Siva mondta) hogy álom és ébrenlét között a valóság felfedi igazi arcát.
Ezek után kihajítottam magam az ágyból, mint a zen mester a papucsát és fél lekvároskenyértől tüzelve eltrappoltam a csodaszép novemberi napsütésbe.
A fülemben ez szólt. Csak azért említem, mert az egész napom ilyen lett.
Nehézkes, hektikus, de üdvözítő.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése