A rovarok ügyes-bajos dolgai.

Az élet bámulatos tulajdonsága, hogy spirálban halad előre. Mész előre, de közben körbe-körbe is és néha úgy érzed, már voltál ilyen helyzetben. Pedig csak majdnem.

Tizenöt perce, hogy átestem a holtponton és elkezdtem leszarni, mi van. Nem tudok belekezdeni semmibe ugyanis. Mint egy hiperaktív tinédzser, olyan vagyok. Nem köt le semmi egy percnél tovább. Oké, túlzok, de érted. De elmentem futni. Könnyű, mert állandóan változik a táj. Valami mozog a hangfalban. Nagy barátja vagyok a szobám ökoszisztémájának, de ami para, az para.

Tudok nem tüsszenteni! Eddig csak szimplán nem szerettem tüsszenteni, aztán fél éve rájöttem, hogy effektíve rosszul tüsszentek és elkezdtem megtanulni. Hónapokig tökéletesítettem, vártam az alkalmakat, szinte már kerestem. Aztán egy nap, nem sok nappal ezelőtt meditáltam és tüsszenthetnékem lett. És az történt, hogy nem tüsszentettem, hanem a bizsergés szép lassan átment a tüsszentés utáni kellemes, élveteg állapotba.

Ma káprázatos hold van hóval.

tíz perc

Amikor minden kezd öszeomlani a szemed láttára. Egy ideig nem rendülsz, mert ha nem tulajdonítasz neki jelentőséget, az általában nagyon hasznos. De most ez nem jön be. Még mindig tart és egyre rosszabb. Arra eszmélsz, hogy most gondban vagy. El kell dönteni, engeded-e megtörténni vagy bírkózni kezdesz. Csodálatos pillanat. Bár mindig tudnám értékelni. De ilyenek nélkül nem lenne fejlődés. Mamutokra vadásznánk.

Nehéz, üdvözítő.

Ma reggel korábban kellett kelnem, mint az optimális, de ebből is loptam húsz percet félálomban, mert azt olvastam (Siva mondta) hogy álom és ébrenlét között a valóság felfedi igazi arcát.

Ezek után kihajítottam magam az ágyból, mint a zen mester a papucsát és fél lekvároskenyértől tüzelve eltrappoltam a csodaszép novemberi napsütésbe.

A fülemben ez szólt. Csak azért említem, mert az egész napom ilyen lett.

Nehézkes, hektikus, de üdvözítő.

Élet

Krumplis kenyeret sütök és míg dagad kimegyek az erkélyre és felnézek az égre. Ekkor döbbenek rá, hogy hetek óta nem néztem a nappali égre. Olyan érzésem van, mint hazajönni egy vakáció után, amikor belépsz az ajtón.

Szürreális, puncs-színű fátylak mindent bebíborítanak és a kutyák ugatnak, mintha itt lenne a világ vége. A macskának Buddha-természete van? A foltos egész nap ül a fűben és meditál.

Nature Boy

Ma hatszázhúsz lépés után egy fuzzbox-szal a seggemben megálltam a fa alatt, ami éjszaka ledobta az összes levelét. Állok a csikorgó hidegben az orion csillagkép alatt a zöld szőnyegen és esnek rám a levelek, percenkénti tizes sebességgel. Egész nap ezt dúdolom, de most csendben vagyok és csak figyelek. Hoztam magammal egy ágat, de minek?

A Szem

Villogó neonreklámot találtam a szememben a szilvás kalács és a püspökkenyér között. Mostanra az életemet egy pesti bérházzá változtatta. Viszont kibújt az avokádó tegnapelőtt!

Lesz fa, évek kérdése és tömegtermelés. NK City a jövő évtized végére avokádónagyhatalom lesz! Tejben-vajban fogunk fürödni és miniállammá avanzsálunk.

Megvalósítjuk az antik demokráciát és úgy általában mindent átveszünk a görögöktől. Olajbogyót és a hedonizmust mindenképp.

Na mostanra tűnt el a neoncső a jobb szememből. Idegi kimerültség lehet, bár nem sok stressz ér mostanában.

Egyszer majdnem írtam egy kisesszét a prakker anatómiájáról (ez lett volna a címe) de rájöttem, hogy halandzsa és csak annyit mondok: kosarazni jó!

Békesség.

Ismerni

A gitárom olyan szép lett, hogy néha csak ülök és csodálom. Hát még a hangja! De kezdek rájönni, mi a különbség új és kevésbé új húr között.

Más téma, hogy a mai apokaliptikus hidegben újra értelmet nyer az axióma, hogy az ember krízishelyzetben ismeri meg igazi valóját. Eddig rettegtem ettől a szembesítéstől, de ezek a helyzetek a legjobbak arra, hogy csak ámuljak az élet szépségén.

Ma valami miatt sok szerencsétlen dolog történt velem. Kiutaztam a trolival a Csáktornya Parkba például. De ez egy ilyen nap. Jó is, rossz is. Valami égitest valami másik égitesttel valami világi mulatságba keveredett.

Tangó

Ma reggel hajszolt benyomást keltek, talán azért, mert egy léggyel háltam az este. Nem élte túl. Neki is álltam egyből a tegnap elrontott, vagy inkább hiányosan összetákolt tejberizs kijavításának. Olyan ez, mint az earl's court-i tandori hal és rósejbnije. Csak a fűszer és semmi Zen.

A tangólecke zenéje olyan jó, hogy kedvem támad szopránszaxofonon játszani a nagykovácsi réten csillagos éjen.

Ma -ha levetkőzöm a ziláltságom- összerakom a gitár elektronikáját. Minden kelléket levadásztam. Gond már csak a testtel van, sokat kérnek az olajért, amivel be kívánom vonni. Talán megyek és lopok egyet.

Kék

A tejeskocsi a Cessnákkal felesel, a kutyák ugatnak. A szomszéd rokonlátogat, mindenki más az utakon vasárnapi vezet. Ma nagy muri lesz, zoknikat fogok párosítani, kenyeret fogok dögönyözni és kacsát fogok enni. Ma semmi okosat nem hallottam a rádióban, csak azt, hogy a Tövisházi Ambrus sem hibátlan és hogy a Puzsér émelyítő. Van egy kolleginája, aki megmenti a műsort. Legszívesebben egész délután egy kanapén bugyborékolnék, de a délután elmúlt és én kordnadrágot vettem.

Hideg

Az ég alja aranyban ünnepli, hogy sikerült hazaérnem, én pirított tigriskenyérrel, zöldborsos marhasonkával és friss bazsalikommal. A hazaúton az ellenséges körülmények közepette és egészen bizonyos, hogy azok közreműködésével megtaláltam a Zent és megtaláltam a körzet rezidens kutyáját.

A világ többi része Bethlennel, Tokody Ilonával és gyomorforgató minőségű reklámokkal fogad.

Ettől látszólag függetlenül, egy perce kimondtam azt a mondatot, hogy 'fogalmam sincs, hol vagyok'.

Manapság

Tegnap csak kódorogtam egész nap, ami nem feltétlenül rossz. Az éjjel halálról és szertelenségről álmodtam. Nincs tej a teámban, nincs nap az égen se. A minap beszélgettem két skizofrén kidobóemberrel a trolin. Azt mondták, jó gyerek vagyok. Sokat gondolkoztam rajta egy időben, miért nem késeltek még meg soha. Alkalom lett volna rá. Manapság nem gondolok erre. Eddig azt hittem, a reggeli órákban az ember beszédképtelen, de talán a déli tizenkettő nem számít reggelnek, bármikor ébredsz is fel. Mostanság ha épp nem valamiféle delíriumban vigyorgok, kapcsolási rajzokról fantáziálok.

Hűvös

A szomszéd egy óvodáshadtestet állomásoztat a kertjében.

Ez volt délelőtt, amikor Cassandra Wilsonnal ébredtem. Mostanra kimentek gyakorlatozni a rétre valószínűleg én pedig Keith Jarrett kölnijével próbálom az elmémet fogadókész állapotba hozni a Semmi témakörének megrágásához.

Ma voltam egy kávézóban, ahol találtam egy hatvanezres whiskyt valamint egy Bodrikutya és egy Rozi nevű bort. Hűvösvölgy Asimov-i tendenciákat mutat.

A kaktusz leveleket eresztett tiltakozásképpen az enyhe idő ellen. Nevelek egy citromfát is, ami nem citromfa. Renyhe kisérleteim a növényhatározóval sem vezettek eredményre. Szereti a klímát, kapott faunát is, boldognak tűnik.

Ma megkísérlek odabaszni egy bolognai szószt. A keretek szűkösek, de kell a kihívás, másképp az ember eltunyul.

Megváltás

Tegnapelőtt kiváló idő volt.

Kevéssel dél után nekiálltam a gitársmirglizés utolsó fázisának. Ekkor még nem tudtam, hogy ez lesz a vége, de minden jel szerint borzasztó ügyes vagyok. Illik is, mert egy hete ezzel szórakoztatom magam.

Megtanultam, hogy csak zenére szabad dolgozni. Ha nem hallgatok semmit, elkezdek valami nagyon ótvar régi slágert vagy népdalokat dúdolni. Ez a szabály majdnem megkerülhetetlen. Fűnyírás szintén halálos. Egyetlen esély a megváltásra, ha dzsessznótákat dudorászom.

Tehát ott tartok, hogy cigiszünetet tartok mert fáj az alkarom, és közben pókokat számolok a ház körül. Elterjedtek a keresztesek. Próbáltam geneológiai kutatásba bonyolódni az egyedek potrohán található mintázat alapján, de nem ment. Erre megláttam a show-műsort, egy szerelmi aktust Pókné II. Etelka harmadik rubrikájában. Valójában csak az előjátékot bírtam végigülni, mert az is félórás volt és már eldúdoltam a Vagarosa összes refrénjét; félő volt, hogy belekezdek valami általános iskolában bevésődött förtelembe.